Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Digitális világ

2019.09.13

Mostanában egyre többször halljuk, hogy a digitális világ közelít. Egy bankban dolgozom és egy pár napja egy értekezleten hallottam, hogy az applikációk világában, mikor már senki nem jár be a bankba, személyes kontaktus hiányában, hogyan  lehetséges a különböző ajánlatokkal mégis elérni a kedves ügyfelet.

Ez sarkalt arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést.

Aki ismer az tudja, hogy még okos telefonom sincsen és megrémít a gondolat, hogy olyan világban fogunk élni, ahol nem kellenek az emberi kapcsolatok. Minden applikációval lesz elérhető, meg sem kell mozdulnunk. Mindenki otthon gubbaszt a szobájában és frissíti a legújabb verziókat, hogy teljes legyen az életünk. Itt jön a kérdés, mi az élet?

Az életben az a dolgunk, hogy tapasztaljunk, fejlődjünk. Ezt csak az embertársainkkal tudjuk megvalósítani, egy szobában ülve a telefonnal nem nagyon.

 

 

Én maradi vagyok és imádom az ember-ember kapcsolatot. Szeretek beszélgetni, mindenkinek a véleménye érdekel és mindig elcsodálkozom egy élethelyzet kapcsán, hogy mennyire különbözőek vagyunk. Főleg a mélyenszántó beszélgetések érdekelnek. A milyen idő van meg a milyen volt a mai kavicstermés nem érdekel és fáraszt is az ilyesfajta felszínes  beszélgetés egy idő után.

Na de digitális világ.

 

Az egyik dolog, hogy sokszor halljuk, hogy a mai  gyerekek egész nap nyomkodják a telefon, tabletet meg a többi  kütyüt.

Itt álljuk meg egy kicsit.

A gyerek többnyire úgy viselkednek, ahogy a felnőttektől látják, hiszen ők mutatják a példát. Remélem már mindenki tudja,  hogy nevelni, tanítani csak és kizárólag példamutatással lehet, nem prédikálással.

Ha utazás közben vesszük a fáradtságot és a telefonunk helyett megfigyeljük a felnőtt utastársainkat, fel fog tűnni, hogy mennyien a telefonukkal vannak elfoglalva.A múltkor a párom hívta fel a figyelmemet  4 felnőttre , akik egymás mellett/mögött haladtak a járdán és menet közben nyomkodták meg nézték a telefonjukat.

El sem tudom  képzelni, hogy milyen fontos dolog lehetett az, amit rögtön meg kellett nézniük.

A kérdésem az, hogy mit várunk a gyerektől, ha a felnőttek is így viselkednek?

 

FONTOS! Nem minden felnőtt/gyerek ilyen, általánosságban fogalmaztam. Senkit nem szeretnék megbántani, inkább csak a figyelemfelkeltés  a célom. Szerencsére látni olyat is, aki nézelődik utazás közben vagy olvas, de mindenképpen ott van a jelenben.

 

A saját gyerekemen is tapasztalom, hogy míg mondjuk autóval utazunk valahová a telefonjával van elfoglalva (Jó pont számára, hogy olvasni is szokott és hála a példamutatásomnak,olyan is van, mikor a telefonon „csak”  zenét hallgat és nézelődik).

Azt akartam ebből kihozni, hogy ha mondjuk utazás közben mindig a közösségi média roppant fontos híreivel vagyunk elfoglalva, fennáll a veszély, hogy  nem ismerjük a várost ahol lakunk, nem tudjuk melyik utca merre megy, mi található ott.

 Persze a digitális világban nincs is erre szükség, mert a telefon ezt is megmondja. Az agyunkat már hála Istennek erre sem kell majd használni. Aztán aki sokat nézi a tévét azokat jól beprogramozták, hogy milyen betegségre mit kell szedni, melyik pénzintézetbe kell betérni, ha új bicikli kell vagy kezdődik a suli. Szerencsére egy digitális világban már azon sem kell senkinek törnie a fejét, hogy csoportosítsa át a kiadásait, hogy meg tudja venni új biciklit.

 

Valóban ezt akarjuk? Ez egy vonzó jövőkép?

Remélem nem.